Gyerekkoromban a nővéremmel mindig vágyakoztunk valamilyen állatra. Pedig a viszonylag kis lakásunk egy belvároshoz közeli épület harmadik emeletén volt. Ennek ellenére kellően hosszas könyörgésünk után anyukánk mindig engedett…
Ilyenkor, a tél „havatlan” időszakában számunkra egy kicsit nehezebb kimozdulni. Nincs esély a lányomat igazán – nagyon, sőt, nagyon-nagyon - motiváló szabadtéri fürdőzésre, nincs szánkózásra alkalmas terep, nehézkesebb és korlátoltabban megvalósítható még a játszóterezés is.
Nem tudom, mások hogy vannak vele, de nekem a tél második fele, vagyis inkább a Szilveszter utáni időszak úgy 4 éve mindig a betegségektől való parázásról szól. Egyszerűen túl sok klassz dolog van ilyenkor, amit kár lenne kihagyni. Elsődlegesen persze a farsangról van szó...
A kisgyerekek felnőttek számára sokszor megmagyarázhatatlan félelmei gyakran sarkallják a szülőket kreatív megoldások keresésére, hogy az éjszaka az ágy alatt bujkáló szörny, rémes állat vagy esetleg repkedő szarvasmarha mielőbb domesztikálható legyen...