Nem tudom, mások hogy vannak vele, de nekem a tél második fele, vagyis inkább a Szilveszter utáni időszak úgy 4 éve mindig a betegségektől való parázásról szól. Egyszerűen túl sok klassz dolog van ilyenkor, amit kár lenne kihagyni. Elsődlegesen persze a farsangról van szó...

A farsang „kiterjedése” lassan úgy érzem, nemcsak a hagyományok szerinti mozgó ünnephez (húshagyókeddhez) igazodik, hanem a szintén mozgó vagy ha úgy tetszik tornádóként végigsöprő influenzához – vagyis helyesen: influenza-szerű megbetegedésekhez - is. Felfogom persze, hogy miért ilyenkor van, kénytelen vagyok el is fogadni, de bevallom, nagy boldogságot okozott, mikor két évvel ezelőtt az óvodánkban a különösen erős járványra tekintettel májusra tették át a jelmezbálra átkeresztelt rendezvényt. Soha nem fogom megérteni, hogy – mint később kiderült – sok szülőnek ez miért okozott olyan fokú lelki traumát, hogy panasszal élt az intézmény vezetőségénél. Nyilván világos, hogy az éppen egészségesen maradt maroknyivá zsugorodó gyerekseregecskének csalódás lehetett a februári mulatság elmaradása, de váltig hiszem, hogy már egy három évesnek is el lehet magyarázni a nyári pótlás előnyeit. Arról nem is beszélve, hogy az elszenvedett úm. nagy pofáraesést egy otthoni farsanggal remekül lehet időlegesen kárpótolni – mint ahogy ez nálunk nővérem februári születésnapján már több éve bevett gyakorlat. És amúgy valóban: furcsamód azon a bizonyos jelmezbálon mindenki ép és egészséges volt, a gyerekek lelkesedtek, hogy így nyár elején is történik valami. Nade, mérsékelt hála az elégedetlenkedőknek, ilyen se lesz többet, így töretlenül afféle orosz rulett az ovis rendezvényen történő részvétel.

Számunkra az idei a negyedik lesz a történelemben, és egyben az utolsó is, már ami az óvodás kereteket illeti.

Az első évben, minicsoportban még nem vittem túlzásba a készülődést; lányom kedvenc állata a (nem falka)tehén, ezért a vateráról turkáltam is egy cuki jelmezt, náthától kissé pirosló orrával abban lejtett a mulatságon.

Kisbocim

Kiscsoportban már az unikornis volt a favorit, amiről először megint azt gondoltam, hogy kész jelmezt választok, de egész jó ötletekbe botlottam az interneten, így csillámos tüllök, flitteres gumiszalag, hajpánt, némi filc, cérna, merevebb drót és kreatív boltban vásárolt textilvirágocskák, nameg néhány munkaóra segítségével egész csillivilli lett a végeredmény. Ráadásul még viszonylag kényelmes is, pláne az előző évi csuklyás pizsamaszerű, fejforgatást gyakorlatilag ellehetetlenítő bocihoz képest.

Az elkészítés elve nagyon egyszerű: először a szarvat készítettem el filcből; tekintettel arra, hogy korábbi tapasztalataim még nem bizonyultak elégségesnek arra, hogy az anyaggal kompatibilis ragasztót találjak, így varrással alakítottam ki a fő formáját, kitömtem vattával, aztán pedig spirálvonalban ezüstszállal hímeztem. A hajpántra applikálása párhuzamosan haladt a merevebb drót rögzítésével, ami a későbbi sörény alapzatát szolgálta. A kis textilvirágokat már csak akkor varrtam fel, mikor a szarv és a drót a helyén volt. Az unikornis szőrzetét kb 5-6 cm széles csíkokra vágott a tüllanyagokból készítettem; meghatároztam egy optimális hosszúságot a farkának és a sörényének, ezeket pedig rákötöztem egyrészt a csillámos, gumis derékszalagra, másrészt a hajpántra erősített, nagyjából fejformára hajlított, merevebb drótra. Aztán már csak valami egyszínű gatya meg póló kellett, és kész. Jó, az egész tök egyszerű, mégis el lehet vele tökölni egy csomó időt. De szerintem megéri, már csak azért is, mert a csoportban akkoriban nagyon menőnek számító és amúgy ezen a bulin is valóban míves jelmezt viselő Kamilla másnap csodálattal megjegyezte, hogy „te voltál a legszebb!”.

Unikorniska

Középsőben több jelmez-ötlet is keringett a levegőben már gyakorlatilag decembertől, legtovább az ördög tartotta magát. Megint szerencsénk volt, mert mikor januárban véletlenül betévedtünk egy remek turkálóba, épp egy ördögös-tüzes színváltós plecsnijű, méretben pont passzolós tüllös ruha akadt a kezünkbe. De így magában valahogy nem volt az igazi. Jó-jó, persze vásároltunk alá piros helyett narancssárga pólót (előbbi hiánycikk volt), csillámos arany harisnyát (mert pirosból azt sem lehetett kapni), de még mindig inkább egy csinos ruhának tűnt, mint jelmeznek. Ekkor jött megint az internetes tüll-rendelés piros, narancssárga és arany színben, nameg a helyi gombházban némi szalag beszerzése, és végre kiderült, hogy az ördögöt tűzmadárrá kell változtatni. A különböző hosszúságúra vágott, kéz felé eső résztől a háta felé egyre hosszabbodó, kb 5-6 cm széles tüllöket szárnytollazatot imitálva felvarrtam a narancssárga póló ujjára, mikor ez készen volt, néhány szalagot is ráöltöttem. Persze a szalagok végét előtte egy mécses fölött kicsit leégettem, hogy ne szálaskodjon szerteszét.

A csőrt piros kartonpapírból vágtam ki, vékony gumicérnával rögzítettük a gyerek fejére.

A lányom haját pedig a buli napján kis gumik és szalagok segítségével „színeztem” pirosra meg narancssárgára, utána pedig már tényleg csak egy minimális arcfestés hiányzott.

Ja, és a buli előtti napon egy tök jó verset is találtunk a jelmezhez, amit ügyesen el is mondott. Balázs Lilla: Tűzmadár (az interneten itt találjátok meg: https://www.poet.hu/vers/89739)

Tűzmadár

Hogy idén mi várható? Mármint a még két hétig tartó parázáson kívül ugyebár… Lányom nyár végétől 2018. december 31. napjáig Murray (azaz Möri) szeretett volna lenni, inspirálódva a Hotel Transylvania sorozat 1. és 2. részéből. Január elsején azonban újabb ötlettel rukkolt elő, amit kénytelen lesz véglegesnek gondolni, mert az alapanyagokat beszereztem hozzá… Amint kész, előrukkolok vele.

Imádom, hogy ilyen színes!