A lakás mindig az a színtér, ahol az emberek egy része gyakrabban, más része ritkábban, de tapasztalatom szerint mindenki a maga ciklusának megfelelően, rendszeresen valamit megújít.

Nálam ez az ún. dizájnolási kényszer évekig jó indokkal tudott működni, hiszen egyszobányi bútorral megvalósított különköltözésem a valójában nem nagy, de berendezéskor mégis elég tágasnak tűnő 55 négyzetméterre - nameg a szűkösre mért anyagi keretekre - való tekintettel folyamatos fejlesztést igényelt. Viszont miután hat és fél évvel ezelőtt, héthónapos terhesen meghúztam az utolsó ecsetvonásokat is a gyerekszoba falára pingált színes pöttyökön, néhány bútor ide-odatoligálásán kívül az otthonunkban lényegi változás nem történt. Azonban figyelembe véve azt a nem elhanyagolható tényt, hogy az én fent emlegetett ciklusom kicsit rövidebb időszakonként visszatérve, gyakrabban igényli a környezetszépítgetést, így már a lányom egy éves születésnapja óta kísérletezgetek a nagyszobai mennyezet mobil díszítésével.

Első ízben persze csak a lámpára szerelt lufikig jutottam, ahogy egy tisztességes panel-születésnap ezt indukálja, később ezt fejlesztettem tovább azzal, hogy a színek szerint csokrokba kötött lufikat a mennyezet egészét felhasználva különböző pontokra szereltem celluxszal, illetve kétoldali ragasztóval. Nagyon vagányul nézett ki a gyakorlatilag láthatatlanul rögzített színes foltokkal feldobott plafon, viszont az elégedettségem okán támadt jókedvem az éppen aktuális ünnep (szülinap/névnap) elmúltával celebrált eltávolítás előrehaladtával egyenes arányban csökkent. Mivel mind a cellux, mind pedig a kétoldali ragasztó erős ragaszkodásáról tett tanúbizonyságot, az addig hibátlannak mondható mennyezeti festés néhány ponton csúnyán megsérült.

A kezdetek

Bosszankodásom, illetve inkább elővigyázatosságom csak a következő, otthonunkban rendezett jeles családi eseményig tartott, ekkor ugyanis elhatároztam, hogy rögzítési célra kipróbálom a ragasztó gyurmát (továbbiakban: gyurmancs). Tudjátok, ez az az anyag, amit kellő ideig tartó, kézben történő melegítés után jól lehet gyúrni, remekül, szálasságig nyúlik. Annyira szimpatikus volt nekem ez a verzió, hogy igazából csak azon aggódtam, hogy a több réteg papírból kialakított, színes pillangóimat nem bírja el. Hát, ismét tévednem kellett, ugyanis rémerősnek bizonyult, úgyhogy gyakorlatilag pontosan ugyanolyan károkat okozott, mint a cellux és társai.

Az egyik fali, a másik földi pillangóm

Tulajdonképpen megállapítható, hogy a két éve tartó mennyezetdekorálási mániámat semmi más nem élteti olyan fokon, mint ahogyan a ragasztóanyagok okozta festéksérülések, amiket permanens módon szerettem volna eltüntetni.

Igazából az összes dizájn a szoba közepén lévő, koncentrikus elrendezésű mennyezeti lámpámhoz illeszkedik, és azt hiszem, hiába közeleg a valóságos lakásfelújítás időpontja, ezen a világítótesten nem változtatok. Szerintem jól mutat körülötte bármi, ami a körvonalát nagyjából követi; legyen az a rendszeréhez szigorúan igazított raszterben rögzítve vagy akár szabadabban kezelve.

Három kedvenc dizájnom volt eddigi festéktakargatós időszakom során: a lámpa karjai által diktált rendszerbe illesztett színes pöttyös, a tavaszi virágos és a szétszórt gömbös.

Az első, pöttyös verzió lényege, hogy a mindkét oldalán más-más színű papírokból kivágott pöttyöket egyforma hosszú, vékony fonalra rögzítettem stiftes ragasztóval. Valljuk be őszintén, ehhez kellően nagy mennyiségű színes papírra és türelemre volt szükség, de mivel nekem éppen mindegyik rendelkezésemre állt, hát sikerült mindösszesen 24 füzért megcsinálni. Ezeket pedig a már jól ismert gyurmancsos technológiával rögzítettem a lámpa ágainak rendszere szerint, koncentrikusan, bár ennek a dísznek nagy előnye - olcsóságán kívül -, hogy szerintem szabálytalanul is jól tudna mutatni.

Pöttyös dizájn

2018. tavaszán, lányom névnapján az egyébként általam sikeresnek ítélt, ámde nem dokumentált téli díszítés levétele után, újabb ötlet nyomán virágos-madaras díszítés készült. Betérve a helyi kínai nagyáruházba vásároltam néhány jóképű művirágot, majd mindegyiket "lefejeztem"- azaz a műanyag szárról lehúztam a virágot - , illetve amelyikről lehetett, leszereltem a leveleket is. A legtöbb növénynek csak a fejét gyurmancsoztam a mennyezetre, de néhánynak a felfűzhető levelek, szívószál, cérna és néhány szem gyöngy segítségével rögzíthető szárat is készítettem. Itt az elrendezés koncepciója csupán az volt, hogy minden festékkopás kerüljön eltüntetésre. Ja, és egy másik "olcsóáruház"-ban kaptam kis tollas madarakat, amiket egyrészt a lámpa száraira, másrészt pedig a szobában található növényre, fogantyúkra, kilincsekre drótoztam. Szerintem vidám lett!

Virágos díszítés

... és a díszítéshez passzoló hajgumi-applikáció

Ősszel készült a harmadik kedvenc díszem: a nagyszobai szőnyeggel harmonizáló színes kartonokból nagyobb pöttyöket vágtam ki, hasonló színű fonalakból pedig különböző méretű pomponokat készítettem. Ezen kívül már csak egy nagyon vékony szálú damiltekercsre volt szükségem, hogy a pöttyökről "láthatatlanul" lelógathassam a szőrös gömböket. Nameg sok-sok gyurmancsra, hogy a viszonylag nagyobb súlyú dísz tartós lehessen a plafonon. A koncepció legnagyobb dicséretét lányom barátnője szolgáltatta, szerinte "a golyók a levegőben lebegnek és ez fantasztikus!".

Pomponok minden mennyiségben!

Az elkészült pomponok iránt érzett elégedettségem szintén rögös tapasztalatok eredménye: következő bejegyzésemben elmesélem ezirányú korábbi kínlódásaimat!