Legújabb tapasztalataim szerint túlélni az óvodás farsangi mulatságot felér egy sikeres vizsga után érzett megkönnyebbüléssel; a feladatok megoldása - jelmez elkészítése - , nehézségeken túllépés - lányom a mulatság előtt egy héttel felmerülő új jelmezötletről történő lebeszélése - , és még egy nagy kalap szerencse - egészségesek maradtunk - nem elhanyagolható együttállásának köszönhetően mondhatom, hogy jól abszolváltuk az idei télkergetést is.

A már említett, Hotel Transylvania sorozatból ismert, általunk "homokmúmiaszörny"-ként definiált "Möri" időszakának leáldozását követően kipattant a lányom fejéből a szivárványmadár jelmez gondolata. Azt - akkor még - nem árulta el, hogy honnan jött az ötlet, viszont lelki szemeim előtt gyakorlatilag azonnal megjelent egy borzasztóan színes, iszonyúan gazdag tollazatú jószág képe, és kedvem szerint már azonnal rendeltem volna a szebbnél szebb, általam favorizált tüllöket. Viszont kényszerűen - módosítási lehetőség céljából - nyitva hagytam a kérdést a farsang megrendezését megelőző 2 hétig, a tettek mezejére csak azután léptem. Hamarosan már az asztalomon díszelgett a sok anyag, a jelmez alapját képező sima egyszínű pólót és leggingset pedig beszereztem a helyi plázában.

Az általam igencsak kedvelt tüllök

Rendeltem még szatén szalagokat a szivárvány minden színében, de azokat végülis nem építettem bele a koncepcióba - viszont az otthonunkban rendezett ovidiszkó keretein belül remek táncolási kellékként felhasználásra kerültek.

Az elképzelésem az volt, hogy 5-6 cm-es csíkokra vágva a tüllöket, egyesével, színek szerint haladva felvarrom a póló ujjára szárnyként, a nyakkivágására pedig begyként kialakítva. A nadrágra pedig tépőzárral szerettem volna rögzíteni a hasonló elven kialakított farktollazatot. Ugyan lassacskán, de ütemesen haladva a megvalósítás rögös útján, lányom egyik reggel a szendvicse mögül bambán kitekintve megkérdezte, tudom-e, hogy szerinte milyen egy szivárványmadár. Hát, ha már ez így felmerült a félkész maskara árnyékában, nyilvánvalóan érdekelt a válasza, ami pedig rendesen megdöbbentett, hogy gyakorlatilag rá is tudott mutatni egy, a lakásunkban évek óta fellelhető, Ikeás shoppingolásaink során szerzett méreckedőeszköz egyik figurájára... ööö, ha ezt pár nappal és jópár öltéssel korábban említi, valószínűleg másként terveztem volna a jelmezt, de végül megnyugtatott, hogy tetszik neki az én verzióm is, továbbá kiegyeztünk abban, hogy majd olyan fejdíszt készítek hozzá, ami hajaz az alábbi képre.

A döbbenet: lányom szerint ilyen egy szivárványmadár! De hol a dús tollazata?!

Szóval örök tanulság gyanánt ismét az orrom alá dörgölte az a bizonyos Sors, hogy hiába lesem a lányom minden gondolatát és feltételezem, hogy ismerem a belső (képi) világát, sőt, gyakran azt hiszem, hogy hasonlóan gondolkozunk ízlés dolgában, de az elképzeléseink mégsem találkozhatnak mindig.

Ennél nagyobb kihívást jelentett viszont az a nem elhanyagolható momentum, hogy óvodás foglalkozásaik során sosem várt azonosulást kezdett érezni az orka, azaz a kardszárnyú delfin iránt. Persze nem jött elő azzal, hogy legszívesebben likvidálná a szivárványmadarat, csupán annyit jegyzett meg, hogy nővérem szülinapi jelmezbálján, ami két héttel később kerül megrendezésre, mint az ovis esemény, szeretne a fent említett állat bőrébe belebújni. Szóval orka rövidebb kifutású elnapolásra került, maradt a megkezdett jelmez befejezése.

A fejdísz elkészítéséhez egy 390 Ft-ért kapható hajpántot körbetekertem a meglévő rózsaszín tüllel, a remek pomponkészítőm segítségével szintén - kb egy centiméteres szélességűre felszabdalt - tüllből gömböket készítettem, melyeket egy barkácsáruház kertosztályán beszerezhető kötöződrót segítségével rögzítettem.

Előről

Hátulról

Azt hiszem, a végeredménnyel tulajdonképpen mindenki elégedett volt, ami még plussz sikerélmény számomra, hogy az óvodás rendezvényt követően lányom "kegyesen" beleegyezett, hogy a családi farsang keretein belül is alkalmazható legyen a fenti jelmez, az orka-projekt pedig így meghatározatlan időre felfüggesztére került - pedig már egész jó ötleteim lettek volna a megvalósíthatóság tekintetében.

Addig is álljon itt egy kép, megemlékezve az orkáról!