Legújabb tapasztalataim szerint túlélni az óvodás farsangi mulatságot felér egy sikeres vizsga után érzett megkönnyebbüléssel; a feladatok megoldása - jelmez elkészítése - , nehézségeken túllépés - lányom a mulatság előtt egy héttel felmerülő új jelmezötletről történő lebeszélése - , és még egy nagy kalap szerencse - egészségesek maradtunk - nem elhanyagolható együttállásának köszönhetően mondhatom, hogy jól abszolváltuk az idei télkergetést is.

Hogyan celebráljunk vidám csapatépítő ovis bulit szűkös panellakásunkban?- sorozatunk következő állomása lehetne a most következő bejegyzés, mely azon örömteli tapasztalatomról rugaszkodik el, miszerint a karácsonyi világítófüzérek időszaka nem szükségszerűen kell, hogy leáldozzon január 6-án, és a sulibulik mintájára a táncoskedvűek számára nyugodtan bevezetésre kerülhetne az ovidiszkó is...

Már szóba került, hogy egy-egy óvodáskorú gyerekeknek rendezett házibulin jól jöhet néhány előre kitalált közös játék, de tapasztalatom szerint pihenésképpen a vendégek szívesen megfejtenek egypár jó találós kérdést is.

A téli játszóházi csömöröm után testet öltött, önként vállalt missziómnak köszönhetően a kvázi miniszórakoztatóközponttá avanzsált 2 szobás panellakásunk hozzávetőleg 6-8 gyereket visel el reálisan. A macskánkat persze eddig még senki nem kérdezte meg ugyanerről, nade jobb ezt nem is firtatni...

Írtam már arról, hogy milyen klassz kirándulóhelyeket lehet találni még egy nagyvároshoz is egészen közel, meg arról, hogy minden gyerek esetében van valami olyan motiválóerő, ami a legbegubózottabbakat is kimozdítja a jó meleg szobából, még ilyenkor télvíz idején is. Nade mi van akkor, ha a hó helyett csak eső - vagy Urambocsá' ónos eső - esik olyan kitartóan, hogy mondjuk egész hétvégén esélytelen a kinti program?

Szerintem a pompon az egyik legklasszabb házilag elkészíthető dekorációs kellék, mégis sokáig tartott megtalálni a számomra elfogadható minőségű - azaz megfelelően tömött, szabályos, vagy legalábbis utólag könnyen szabályossá nyírható - fonalgömböc receptjét. Aminek nem látszik a közepén a kötés, szóval nem olyan bénácska...

A lakás mindig az a színtér, ahol az emberek egy része gyakrabban, más része ritkábban, de tapasztalatom szerint mindenki a maga ciklusának megfelelően, rendszeresen valamit megújít.

Gyerekkoromban a nővéremmel mindig vágyakoztunk valamilyen állatra. Pedig a viszonylag kis lakásunk egy belvároshoz közeli épület harmadik emeletén volt. Ennek ellenére kellően hosszas könyörgésünk után anyukánk mindig engedett…

Ilyenkor, a tél „havatlan” időszakában számunkra egy kicsit nehezebb kimozdulni. Nincs esély a lányomat igazán – nagyon, sőt, nagyon-nagyon - motiváló szabadtéri fürdőzésre, nincs szánkózásra alkalmas terep, nehézkesebb és korlátoltabban megvalósítható még a játszóterezés is.

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de nekem a tél második fele, vagyis inkább a Szilveszter utáni időszak úgy 4 éve mindig a betegségektől való parázásról szól. Egyszerűen túl sok klassz dolog van ilyenkor, amit kár lenne kihagyni. Elsődlegesen persze a farsangról van szó...